FOGLALJ ASZTALT!
Közeledik az évnek az az ünnepe, ami minden házban felperzseli a hétköznapi szokásokat.
Bőséges lakomákkal, ajándékozással és régi nemzeti hagyományok felelevenítésével zárjuk az évet. A fogyasztói társadalommá válás nagyban megreformálta az ünnepi néphagyományokat. De vajon hogyan karácsonyoztak 100 évvel ezelőtt?
Ajándékozás
Régen is ajándékoztak, a reklámok a jelenben inkább csak megkönnyítik a fejtörést. Pontosan tudjuk, hogy minden évnek vannak kedvenc slágerei, amikkel nem lehet mellé lőni. 100 évvel ezelőtt inkább a praktikus ajándékok adását preferálták, ezért a felnőtteknél előforduló ajándékok közt szerepelt a vekkeróra, szemüveg tartó, konyhai eszközök, a fiatalabbak körében ifjúsági iratok, regények, a gyerekeknél a bicikli és a tovább örökíthető hasznos játékok. Sőt, a 20. század elején még csak a nagyobb városokban volt divat az ilyen jellegű ajándékozás, itt is inkább a jómódú polgárság körében, a vidéki körülmények és hagyományok sok helyen nagyon távol estek a városi arisztokrácia szokásaitól. Számukra egészen a század derekáig, a házról házra járó betlehemezőknek adott finomságok jelentették az ajándékot.
Most újra a praktikus, sokszor újrahasznosított ajándékok korát éljük, amikor is trendi egy több 10 éves vekkert ajándékozni, főleg ha annak még sztorija is van. Az ajándékozás bár hagyománnyá vált, de egyre több család talál ki egyedei szokásokat – például, amit ajándékra szánnának, azt közösen egy jótékony célú szervezetnek ajándékozzák, vagy akár nagyobb baráti társaságok húznak egymás között, és mindenki csak egy embert ajéndékoz meg, de mégis megmarad a közös együttlét, és az örömszerzés ünnepi hagyománya.
Karácsonyfa, mint státuszszimbólum
Ma már el sem tudjuk képzelni az ünnepeket karácsonyfa nélkül, aminek hagyománya valójában csak a múlt század elején kezdett kialakulni – akkor is csak a városi lakosok, illetve a vidéki értelmiség körében. Abban az időben a karácsonyfa egyfajta státuszszimbólum volt, a főuri családokban sokáig minden családtag számára állítottak egy külön fát. Ugyanebben az időben a vidéki hagyomány szerint örökzöldet raktak az asztalra, mivel a 20. század elején az asztal díszítésének mágikus szerepe volt az ünnep idején. A néphagyomány szerint a karácsonyi bőséget szimbolizáló asztal terítőt később vetőkendőként használták, hogy a termés is bő legyen. Az asztalra, vagy az asztal alá pedig a munkaeszközöket helyeztek ugyanebből a célból.
Étkezési szokások
Az ünnepi készülődés is megváltozott az elmúlt 100 évben. Régen nemzetenként eltérő szokások voltak, viszont ezek mára már teljesen összekeveredtek. Az ostya fogyasztása például csehországi szuvenír, de Magyarországon is sok család tartja ezt a szokást, hogy előételnek annyi felé törik szét az ostyát, ahányan vannak a családban, ezzel szimbolizálva a családi egységet.
Vannak, akik még tartanak olyan néphagyományokat, mint például, hogy a babfélék fogyasztása sok pénzt hoz az ünneplőknek, de legtöbben ezeket már ötvözik a modern szokásokkal. Magyarországra ma jellemző étkezési kultúrában keveredik a böjtös étrend a sokfogásos menüvel. A néphiedelem szerint húsételből csak sertést szabad fogyasztani, mivel az előretúr, ami a fejlődést szimbolizálja. Ma már ezek a hagyományok nem igazán érvényesülnek, a karácsonyi menü sok család asztalán pulykából készül, aminek elterjedése az angolszász szokásoknak köszönhető.
Ami több nemzetnél is közös, az a karácsonyi töltött káposzta fogyasztása. Magyarországon belül is többféleképpen készítik, de vidéken a decemberi disznóvágásból szokás a friss sertéshúst ehhez felhasználni.
Megváltozott az ünnep eltöltésének is a módja. 24-én még dolgoztak, 25-én viszont a legtöbb vidéki család egy helyen összegyűlve töltötte az ünnepeket. Ezen a napon még a szemetet sem vitték ki. Ma már ez szinte elképzelhetetlen. Sok család végigutazza az ünnepeket, hogy mindenkivel egy kis időt tudjon tölteni ebben a pár napban.
Bár a hagyományok és az ünnepi szokások változnak, de a várakozás, az ünnepre való készülődés izgalma az megmaradt a jelen korban is.
